Ceský Krumlov és környéke

Cseh várak, reneszánsz városok, barokk kastélyok, moldvai tutajozás, hangulatos kiskocsmák

Archívum Utazás

2010.10.08

Cesky Krumloc

A nagyobb térképért kattintson a linkre

Český Krumlov, a dél-csehországi kisváros egyedülálló történelmi emlékei révén vált Prága után a legfontosabb csehországi turista-célponttá. „Fájdalmasan szép, őrjítően romantikus város, nászutasok, költők, aktfestők, életművészek és kedélybántalmasok Krumlovja, a világörökség része.” írták róla.

Középkori, elsősorban reneszánsz paradicsom, Jezsuita kollégiummal, fegyverraktárral. Vezetőnk, Horváth Tibor immár 25 éve szerelmese Krumlovnak, és boldogan sétál velünk a középkori formában érintetlenül megmaradt polgárházak között.

Péntek:

Érkezés és a szállás elfoglalása csütörtökön. (Az út kocsival 520km, kb. öt-hat óra, legrövidebb útvonal: Budapest-Bécs-Linz-Freistadt-Dolní Dvoriste-Krumlov)

A délelőtti városnézésen vezetőnk Kocsis Péter, aki – miután beleszeretett Krumlovba-  évekkel ezelőtt ki is költözött. Könyve „KRUMLOVE” címmel 2011 tavszán jelenik meg.

A belvárosi séta közben benézünk az Egon Schiele centrumba is. Persze az anyag a bécsi lábnyomába sem érhet, de a ház nem is erre tör.  Schiele anyja, Marie Soukupová született itt. Amikor Cesky Krumlov 1989-ben felébredt csipkerózsika-álmából, úgy kapott Schiele emléke után, miként a salzburgiak vagy a bayreuthiak Mozart és Wagner után annak idején.

Ugyanakkor nem árt tudni, hogy Schiele krumlovi tartózkodása anno botrányosan végződött, ugyanis amint a krumloviak meglátták fiatal lányokról készített aktjait, rögvest eltiltották gyermekeiket attól, hogy a sokat náluk dolgozó, de mégiscsak bécsi művésszel szóba álljanak. Schiele akkor még nem volt jó üzlet. Halála után majdnem 80 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy anyja szülővárosában büszkék legyenek rá.

Krumlov más szemmel.

Délutáni vezetünk Horváth Tibor, akinek eredeti foglalkozása ugyan fényévnyi távolságra van attól, amire velünk vállalkozik. De rutinja ebben is van, 30 éve költözött Krumlovba és mi nem csak tudását, de kapcsolatait is kiélvezzük majd. Így találkozunk Jirří Bloch-hal, a helyi építészeti múzeum vezetőjével és tulajdonosával. Nem csak azért kukkantunk be hozzá, mert megígérte, hogy megkóstoltatja velünk a híres délcsehországi medovinát (mézbort), hanem mert közben elmeséli milyen volt a középkori városban élni. Ez a leggissebb krumlovi  múzeum. A tulajdonos elmondja hogyan építkeztek a középkorban és miként változtak a városok.  megmutatja  a kozépkor legpraktikusabb gépét, és láthatjuk,  hogy  készult a sgrafito. Aztán megnézzük  Csehország  a prágai Hradzsin utáni legnagyobb várát, amit 1253-ban kezdtek el épteni. Több mint 700 éven át uralkodók jöttek és mentek, de a várat a Vltava fölött folyamatosan átalakították, továbbépítették.  A hét hektáros területen magasodó épületegyüttes öt udvarán sok a látnivaló. Benézünk a híres barokk színházban és bár a  turisták nem látogathatják, minket Horváth úr bevisz a Bellária  nyári kastélyba, ahol nem más, mint az igazgató (PhDr. Pavel Slavko), a nemzetközileg is elismert történész fogad bennünket.

A várlátogatás után közösen vacsorázhatunk egy hangulatos kiskocsmában, ahol a másnapi sörgyári programra készülve megidézzük egy kicsit Hrabalt és Pepin bácsit és szó esik Svejkről, aki kalandozása során igen sokat tartózkodott České Budějovicé-ben és környékén, ahova reggel utazunk. A várból lesétálva visszacsöppenünk a középkorba, és hazafelé fáklyák árnyékában borzongunk egy kicsit, amikor megnézzük a teret, ahol a boszorkányokat égették, hallunk a régi vízimalmok titokzatos  őreiről és elmegyünk az alkimisták házához.

Szombat:

A napot  Kocsis Péterrel Zlatá Koruna kolostorának megtekintésével kezdjük , de a kolostorban már az igazgató, Troup úr  kalauzol bennünket. Innen csodálatos erdei utakon elmegyünk Holasovicébe, egy barokk faluba, amely ugyancsak az UNESCO-világörökség része, és a cseh barokk vidéki stílusának rezervátuma azután egy rövid séta erejéig a „cseh Stonhenge”-hez is eljutunk.

Aztán Ceskoje Budajovicében gyönyörködünk egy picit a csodaszép budějovicei főtérben , amely önmagában is megéri az utazást, a gótikus-reneszánsz Fekete-torony pedig, ahonnan csodálatos kilátás nyílik már csak hab a tortán.

Némi folyékony kenyér , káposztaleves és egy-két legurított zsemlegombóc után indulunk is tovább. Aztán jön Trebon. Itt dél Csehországban van a híres Buddweiser gyár, nagy turistacsalogató látványosság. Mi azonban úgy gondoltunk, hogy az ipari méretű turistáskodás helyett inkább egy kis helyi sörfőpzdébe térünk be, a trebonyi Regent sorgyárba.   Innen vezet az út Hllubokára. A XII. században  eredetileg gótikus épületet (amely késobb átment reneszánsz és barok átépítésen is) a windsori kastély mintájára tudor stílusban alakítottak át. A kastély mellett lesz itt gyönyörű, rendezett angolkert és üvegház.

Gondolom ezek után az már senkit sem lep meg, hogy vacsora időben a krumlovi  éttermek és kicskocskák benfentes ismerője Kocsis úr több helyet is melegen ajánl majd. Vasárnap délelőtt

Reggeli után –  ha az erő mellett a jóidő is velünk lesz –  tutajra szállunk a Moldván. Kéretik nem félni, evezni nem mi fogunk:) Aztán alászállunk  a híres cseh grafitbányába és egy órára nem csak virtuálisan, de valóságosan is a mélybe és a múltba költözünk. Nem kifejezetten kaviartos program, de akik kipróbálták, azt mondták, egészen különleges élmény. A fényre érve találkozás a fény mesterével. Bemegyünk a híres Seidel fotóműterembe. A fényképészt nemes egyszerűséggel „legendásnak” nevezik. Az egykori műterem szép és itt több mint 100.000 negatív, mintegy 5.000 képeslap és természetesen több ezer kép alkotja a Seidel-család örökségét.

Hazafelé ( Krumlovtól 10 kilométerre) Horváth Tibor feltárja előttünk azt a XIII. századi kicsike templomot,( St Vitus)  amit a városban évente egyszer nyitnak ki. Nekünk most kívételesen  pár percre másodszor is.