A jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából 120 főművet láthatunk a kiállításon és persze egy teljes áttekintést a dadaizmusból, amely „mint minden  dada-kiállítás olyan,  mint egy jó gimnázium jó szertára”, hiszen az eredeti művek már nincsenek meg.  Gőzgépmodell és Volta-elem helyett rekonstrukció és replika, de  Marcel Duchamp valamennyi főműve itt van.  A milánói Schwarz Galéria állította elő őket újra a hatvanas években. Száz éve a készen talált véletlen tárgyak azért kerültek be (eleinte: kerültek ki) a kiállítási életbe, hogy megsemmisítsék a műtárgy auráját, presztízsét, létét. Polgárpukkasztás vagy bizonyíték, ha  ugyanaz a tárgy, ami a való életben egy célra használható – lásd a klasszikusn piszoár – a múzeumi térben,  ha például elforgatják  már más jelentést kap.

A képzelet és az álom felszabadító hatásában hittek a szürrealisták, akik Freud nyomán a szabad assziciációkat a képeken jelenítették meg.  Az új irányzatok olyan új műfajokat teremtettek, mint az objekt, a fotómontázs, a kollázs, vagy az asszamblázs (fotók, képek, egyéb tárgyak sajátosan új rend szerinti összeállítása.

Moholy-Nagy, Kassák, Bortnyik és Vajda művein keresztül alkalmunk lesz magyar párhuzamokat is látni és akár vitatkozhatunk is e párhuzamok jogosságáról.