Egy magángyűjtő agyonzsúfolt falán pillantottam meg és kiütött mindent, ami körülötte volt.

Persze a harsány színek is megtették a magukét, de a bú által vezérelt művészvilágban mégis csak egy optimista festő kacsintott rám. Nocsak! Míg a kortársak jó része a fotorealizmus országúttá szélesedett ösvényén menetelnek, ő egyfajta neopopot vágott az arcomba. És ez jó volt! Ahogy Kenessei András művészettörténész írta „kész birokra kelni a világméretű, formátlan, megnevezhetetlen ellenféllel. Még fiatal: hite és ereje van hozzá. Hisz a győzelmében. „

Nem kellett hozzá sok (egy perc), hogy kiderüljön,  felesége és alkotótársa az egyik legeredetibb  fiatal festő a Strabag és Prima Primissima Junior díjas Soós Nóra, finom és érzékeny, ő szinte és tépelődő. Közös műtermük élmény. Egy lakás, amelyben más-más gondolatokkal,  mégis egymást támogatva alkotnak. Egy hely, amelyet feszültség, izgalom, szeretet, olajfesték, akril és hűlő leveles tészta szaga tölt meg. Remek keverék.

Kipróbálásra ajánlott.