Zsidó látvány- levéltár

Európa egyedül álló attrakciója
Nem pékség, nem raktár, levéltár!

Archívum Egyéb

2010 10.02

A nagyobb térképért kattintson a linkre

Mennyibe került 1845-ben Kadlburger és Deutschnál egy felölt?nyi angol szövet? Ki az a Kohn Katalin és miért kellett bábaoklevelet szereznie? Hogyan lehet kijátszani a második parancsolatot és mi van, ha egy zsidó babonás? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott választ és mesélt az egykori Magyarországról a látványtár megálmodója, létrehozója, aki nem csak könyveket, iratokat, de még tárgyakat is szóra bír: Toronyi Zsuzsa a zsidó levéltár igazgatója, aki a levéltárban láthatóvá teszi a történelmet.
Kéretik elképzelni, hogy míg Petőfi a János vitéz végére kiteszi a pontot, a Király utca egyik házában hogyan szabnak öltönyt, a szomszédban kire villan a magnesium a fotóműteremben és mit tanulnak a nebulók az iskolában. Az emeleten igazi multimédiás módszerekkel tíz korszakban is megnézhettük a pesti házakat és boltokat.

A zsidók temetik az iratokat. A vallás szerint ugyanis emmilyen vallásos irományt vagy magániratot nem lehet megsemmisíteni, amelyben  szerepel a négy betű: JHVH, isten neve. Ha a sérült  iratokat nem tudják azonnal eltemetni, akkor ideiglenesen be kell falazni, ez a Geniza. S ha egy nép temet, ott alig marad meg valami az utókornak, ami pedig mégis, azt ilyen állapotban találják meg.

Persze az életmód sem kedvezett az iratok fennmaradásának., hiszen a számtalan menekülés, kiűzettetés során a papírok voltak az utolsók, amelyeket fel akartak volna tuszkolni a társzekérre.

Végül Ilyen és ehhez hasonló halmazokból rakott rendet 20 év alatt Toronyi Zsuzsa, a zsidó levéltár igazgatója maroknyi csapatával. Aztán fejébe vette, hogy ha van múzeumi látványraktár, akkor lehetne látványlevéltár is, mert milyen antidemokratikus dolog az, hogy a kincseket csak a kutatók láthatják.

 

Sokáig nem tudták a kutatók, hogy a megkerült zsidó iratok miért vannak sokkal, de sokkal rosszabb állapotban, mint a református vagy katolikus könyvek, levelek. Mígnem rájöttek a megoldást is a hagyományokban kell keresni. Évezredek óta szabály, hogy abban a pillanatban, amikor egy másoló egyetlen betűt elront a tórában, imában, könyvben, akkor azt ki kell dobni, mert már nem kóser. Ezért mindig is nagyon fontos volt, hogy jó tintát használjanak, amellyel nem fordulhat elő, hogy lemarad a betűk egy pici része, lába vagy kalapja, ahogy ezt nevezik. A tinta, amit használtak jól látható volt, remekül tapadt a pergamenen. Később azonban már papírra írtak és a papírt – mint utóbb kiderült ez a nagyon magas vastartalmú tinta – kilyukasztotta. Ezért a kutatók gyakran nem is a szöveget, hanem a lyukakat próbálják olvasni.

Ha azonban ez sikerül különös történelmi dokumentumokra lelnek. Kohn Katalin XVIII. századi bábaoklevele például igazi kordokumentum. Mária Terézia alatt ugyanis létezett a bábakeresztség fogalma, ami annyit jelentett, hogy, ha egy baba gyengén született és félő volt, hogy a pap mér nem érne oda időben, akkor a bábának joga volt megkeresztelni. A jogukkal pedig olyannyira éltek, hogy azt a zsidó anyák sem tudták megakadályozni. Id?vel elharapódzott a szokás, hogy a bábák az egészségesen született zsidó csecsem?ket is megkeresztelték és ezután már nem is adták vissza a zsidó anyának. Ezért lett olyan fontos, hogy legyenek zsidó bábák, amire végül Mária Terézia engedélyt adott, és mi láthattuk a bizonyítékot az első bába, Kohn Katalin oklevelét.

Megnéztük egy XII. századi kötéstábla pergamenjét, alkotója trükkösen kikerülte a 2. parancsolatot, amely előírja, hogy ne csinálj magadnak faragott képet. Az Istent tehát nem lehetett ábrázolni, és bár a tiltást egyesek szó szerint csak a szobrokra értették, a többség minden képre értette az utasítást, ezért nincsenek festmények vagy embert ábrázoló freskók a zsinagógákban sem.  A kódex írók azonban már a XII. században kitalálták a megoldást, a mikrográfiát. Ez esetben Ádámot és Évát ábrázolták úgy, hogy a rajzot a szöveg körvonalai adják ki.  A módszer nem egyedülálló a kultúrtörténetben, a dadaisták  Apollinaire-rel az élen  ugyanezt tették 700 évvel később.

 

Miért érdekes egy 1805-ös papír? Brüll rabbi írta és kitűnően lefesti az akkori Budapestet és Magyarországot. Miért fog bele egy ilyen munkába egy ortodox rabbi?  Magyarország  héberül? Mi ennek az értelme, kérdezték a tudósok. Aztán kiderítették, hogy a rabbi latinról héberre fordította Lipszky János Magyarország leírását és kiegészítette a zsidó információkkal.  Remek interface, mondja az igazgató, alig van ilyen emlék, amely két kultúra átjárásának állít emléket. Benne van, hogy Ópusztaszer az ország közepe, de mondjuk az is, hogy Csurgón született a Nikolsburgi főrabbi. A könyvből egyébként összesen kettő maradt meg, de már azt sem tudni hol a másik. Akkoriban kizárólag az egyetemi nyomda nyomtathatott héber nyelvű szövegeket, mert  I. Ferenc   nem tudott minden nyomdába cenzort állítani, hogy ellen?rizze mit írnak azon a furcsa nyelven a zsidók. És hogy a könyvet most láthatjuk az csak annak a szerencsének köszönhető, hogy a jezsuita cenzor korának felvilágosult gondolkodója volt.

A zsidók közösségek egyébként mindig hálásak voltak a velük szimpatizálóknak. Ennek szép példája a megfakult piros-fehér-zöld keretes köszönő levél, amelyet a lovasberényi zsidók írtak a Ciráki Grófnak, mert befogadta őket a birtokára és lehetővé tette, hogy dolgozhassanak. És miután a XVIII. század második felében a zsidók nem telepedhettek le a városokban, de Ferdinánd megengedte nekik, hogy,ha találnak egy földesurat, aki beengedi őket, akkor élhetnek a lehetőséggel, a lovasberényiek hálás köszönetet mondanak az uralkodónak is.

kokettáltunk Rosentálékkal, Deutsch bácsival a hentessel, megnéztük mennyibe került Kadlburgernél egy felöltőnyi angol szövet, hogyan pózoltak a tisztes urak a velocipédjük mellett.

Ugrottunk az időben és elképzeltük Perlmutter Izsák, a híres festő özvegyét, akinek a házába az Andrássy út 60-ba beköltöznek a nyilasok, és ő bepereli őket, mert nemfizetnek bérleti díjat.