Észak Portugália – Infánsok és infánsnők nyomában

Pünkösdkor, május 28- június 2
Dr. Rákóczi István professzorral, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanárával és portugál barátaival

Utazás

kb május 28-június 2

Bragatól Barcelosig

A nagyobb térképért kattintson a linkre

Braga: ” Mese egy magyar őrgrófról”

Egy helyi mondás szerint Porto-ban dolgoznak, Coimbra-ban tanulnak, Bragában imádkoznak. Ennek igazságtatalmát magunk ellenőrizzük. Először Bragaban, amit a templomok sokasága miatt a Portugál Rómaként is emlegetnek. Megnézzük a Bom Jesus do Monte-t, a zarándokhelyet, amelyet az Unesco is feltett a világörökségi listájára. Akik még emlékeznek a fatimai kirándulásra, azok már nem lepődnek meg azon, hogy a hívők térden csúszva másszák meg a templomhoz vezető 581 lépcsőt. (Csak semmi pánik, mi az Európában egyedülálló vízzel működő siklóval emelkedünk fel.)

A portugál nyelvben van egy olyan kifejezés, hogy régebbi, mint a bragai Sé. A Sé egy katedrális, és mondanom sem kell, hogy ezek után nem lenne szívünk kihagyni.  Útközben a híres helyi étteremben többek között megkóstoljuk a környék specialitását, a rizses kacsát.

Camoes, a XVI.századi portugál nemzeti eposz költője miközben Vasco de Gama utazásáról ír, megénekli a korabeli mendemondát, eszerint Henrique gróf, az első portugál király apja, magyar származású volt. Megnézzük a sírját, melyre tévesen   vésték fel, hogy magyar volt, de ez kiváló alkalom lesz arra, hogy elmerüljünk a portugál történelemben. Meglepetés vendéggel is készülünk.

Porto: ” Tengerész Henrik infáns városa”

Tengerész Henrik ( infante D. Henrique ) Porto hercege. Szülőháza a Ribeirinhán látható. Kultúrtörténeti sétánkra Joao Carlos Garcia portugál földrajztudós is mellénk szegődik, hogy megidézze a középkori Portót. Többek között elmegyünk vele a Cedofeita-ba, egy román kori kis kápolnába, megnézzük a gránit óratornyot, de elsősorban a középkori utcákon sétálunk.

 

    – Miért ne mennénk át Pestre is? – kérdezi Rákóczi Professzor. Tényleg. Miért is ne?  Átkelünk a Vila Nova de Gaia-ba, egy borkóstolóra, elvégre mégiscsak Portoban vagyunk! Megunhatatlan a Duoro partján sétálni, a hajók, hídak, éttermek, régi házak mellett. A belvárosban lakunk. Itt kell kipróbálni a babos pacalt, és akit a név nem riaszt el, annak felejthetetlen élménye lesz. A másik helyi specialitás a „Francesinha” ez egy pácolt sonkából, füstölt kolbászból készült steak gazdagon ellátva olvasztott sajttal és paradicsom szósszal, sör öntettel. És hogy a mai Portgáliáról is legyen benyomásunk, útba ejtjük a csodálatos Serralves központot, ahol egy gyönyörű, Pritzker díjas minimál épületet emeltek a kortárs művészetnek. A csodás parkban, óriás szobrok között jutunk el Európa talán legszebb legszebb art deco házáig.

Matosinhos  – Álvaro Siza Vieira: a kortárs építészet hercege

Reggel bevennék a halpiacot, azután bemegyünk a kortárs építészeti központba, a Museu da Arquitectura-ba, ahol megismerkedünk az úgynevezett portói iskolával.  Kalauzunk a múzeum igazgatója, Nuno Sampaio lesz, aki állítja, hogy ilyen intézményt rajtuk kívül csak Kanadában találhatunk.  Aztán sétálunk az óceánparton, a medencék mellett,

és aki elcsábulna, annak megpróbáljuk becserkészni a városka híres Michellin csillagos éttermét ebédre.( Casa de Chá da Boa)

Coimbra: D. Pedro infáns városa

Coimbra grófja az igazi Shakespeare tollára való intrikus, aki Zsigmond udvarában Magyarországon is járt és harcolt a törökök ellen. Városának fő látványossága a könyvtár, amely a nem mindennapi látnivaló mellett érdekes történeteket is kínál.

Maga az egyetemi város is több, mint amit a neve rejt, hiszen itt a diákok megőrizték a középkori hagyományokat, amelyekbe úton-útfélen beleütközünk. Mire elérünk a Szent Kereszt Kolostorba, amely a portugálok nemzeti panteonja, már simán felismerjük a manuel stílus jellegzetességeit, ha mást nem, a kőbe faragott hajóköteleket biztos, amelyek a felfedezésekre utalnak. Itt emlékezünk meg I. János királyról, akiről kiderül, miért adták neki a portugálok a jó emlékű előnevet.  

Tomarban

megnézzük Európa legrégebbi zsinagógáját, ahol a holttengeriekhez hasonló tekercseket őriznek. De a városka különleges keresztény emlékkel is dicsekedhet, hiszen a Templomos lovagok a XIII. században új rendet alapíthattak, a Krisztus Lovagrendet. A király altruista mentőakciója mögött ugyan anyagi érdek is lappangott, hiszen a templomosok hatalmas vagyonnal rendelkeztek, amelyet kár lett volna veszni hagyni, de így legalább megmaradt templomuk, amelyet a jeruzsálemi Szent Sír és Salamon templomának mintájára emeltek. A kolostor monumentális méretű, nem is adhatták alább, hiszen a rend főnöke Tengerész Henrik volt (nanáhogy).

Guimares és Barcelos

Guimaraes: Portugália bölcsője. Van itt X, századi vár, de az igazi élmény az lesz, amikor a középkori óvárosban sétálunk, amely a lakosságát tekintve Európa legfiatalabb városa, az itt élők több, mint fele 30 év alatti.  Festői, szökőkutas terecskék, girbegurba utcák, szépen restaurált színes nagypolgári házak.

Innen megyünk át Barcelosba, ahonnan a portugál kakas legendája ered és egy bencés kolostorral zárjuk az utat Tibaesben.